ahogy kiment az utcára, úgy döntött 

többé nem hagyja, hogy kihasználják

hogy törvényt üljenek felette

szakadt rabok, ruhátlan, rideg testű férgek

levált a sokrétegű kéreg

mivel hitét támasztotta

kifordult az utcán jobbfelé

átkötötte sálját gondosan csomóba

nyaka köré idézte összes emlékét

s hátat fordított az egymást nyomó emeletek

zajos tömegének 

ablaktalan házak arcának

táguló terek fogadták, ahogy 

a sarkukra lépett

betért a lilára festett falak közé

jóságot omlani

félelem nélkül, hogy ha eltéved 

a zsibongó semmibe árad bátrak után

idő súlya nem nyomta, sem a válltáska

egyiket a másik után letette

útközben hagyva poros napoknak

hogy ha valaki felveszi

áldozat tarisznyába csempéssze

szerte szórja, mások hűvösébe mártsa 

a főtéren hosszan csalinkázott

áthidalt minden borús akadályt

meleg tenyerek ölében meg-megállt

őszülésig ottmaradt

örökre falni, gyomrába tölteni 

kitárt szívek ízes vacsoráját..