Embertelen, lomha, 

Fémhideg rengetegben 

Fúrna az Úr gyűretlen utat

Mélybe révedt tekinteted

Vágytalan, üszkös járatokban 

lángját vesztve kutat

S nem érzed börtönöd vaspántja

Mint mereven vájódik beléd

Feszül súlyos lánca

Tört, fehér képét

Szorosan feszíti köréd

Nem lélegzel, sajdul fel

A dúskeblű levegő 

..észrevétlen roppan minden,

Kegyvesztett vagy

Bús, örökkön senyvedő

Nem hallasz, szólít meg

Fennhangon szkíllai muzsika 

Botfülű, sík csendvilágod 

Sortalan hűs pepita..

Ujjadon pillanat

Mozdulna, rángana a dallam

Pupilládon rezzen

Megkésett, nem múló

(hisz) még mindig sajgón süvítő fájdalmam!

Elnyújtott légzésed a sötétben

Félbehagyott taktus

Zihál, hörög, részeg

Tántorgó kollapszus 

Félbehagyott passzus

Emberlepte lélekvesztőn 

Haragos tengeren mutatna az Úr 

lágy-szelíden utat

Utánunk nyúl, körbevonna..

..roncstemető vasmellében 

csak félrehagyott szívek

után kutat.