Víg költőd tükörként

hadd legyek

Álmos reggeleken csendülő

hangjegyek

árbocos vonala

feletted

vigyázva hangodat

hullámverésben vitorla

szélben fatörzsednek

kapaszkodó ág

hadd legyek kikötő

széles lepedő

féltve álmodat

titkok szélén lépdelő

suhanás

árván várt zuhanás

hadd legyek pillanat

kristályfényben rebbenő

magaddal vonszolt

el nem engedett

örömörző vánkos

hadd legyek átkos időkben

arcod megszelídült éle

ujjad hegye a papíron

ahogy fut

Hadd legyek esdeklő percben

kifeszített háló

ha mélybe szállsz

Hadd legyek pohár

melyből jóízzel iszol

ha fáj

a szomjad s nem csitul

Hadd legyek

homlokodon nyugvó redő

kegyelmed záloga

Hadd maradjak otthonodban

járt tolvaj

ki sóhajod után nyúl

s lopja viszi

utolsó féltett diadalod

hadd legyek

S végül hadd legyek

aki vagyok veled

s lettél általam

szemhunyásnyi oltalom

örökízű kékség

hadd legyek az utolsó hely

hová űzött lelkedet

holdunk arcába

temeted

s megnyugvás

a végső

s ha lehettem egyszer is

már nem lehetett késő

ha mégis megérkezett.