Hobo Vaksötét koncert

Vaksötétben Hobo szívében, József Attilával

 

Gyermek voltam, a senki földjén botorkáltam éhesen, várva, hogy felvegyenek, hogy vigyenek (stoppal), haza …tizenöt évesen, a hosszú kollégiumi hetek után, előttem feküdt a százhúsz kilométeres végtelen, álltam átfázva, szakadt nadrágban, serdülő koromhoz méltó világ-gyűlöletemmel, könyvekkel rakott hátizsákkal, árván, mint foldozott erszényemben a hét végére maradt százforintos. A szütyőre tollal írtam :“Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem.” József Attila. 

 

Agyonharcolt zenegépem fülhallgatójának foszlott szivacsán át az útszéli csönddel együtt szakadt fel bennem: “nem hallod, nyöszörgök, korbácsol a világ, nem hallod, üvöltök, esőőért a virág!” A dalokból a gyomromig térdelő szabadságtól ittasan, buzgón cseréltem a kazettát, amit gondosan a kedvenc számokhoz tekertem még a csütörtöki lámpaoltás előtt. Pilinszky sorainál pedig “Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek…” becsuktam a szemem és összefonódtam a zenész hangjával. Akkor még nem tudtam, Hobo mi ellen lázad, tán azt sem, hogy én, csenevész kis hallgatója, mit keresek ezen a világon de a szavak a szívemért nyúltak és belül tadáááádidám …dádám dádám …belül mindörökké dübörgött a blues.

 Akkoriban füstös kocsmákba menekültem a kimenők szűkre szabott óráiban, mélyeket szívtam a cigatterába, “magamat kutattam, s nem találtam jónak” és jobb híján a szalvéta sarkára kapartam a verseket. Kerestem a nehezéket úgy kívül, mint belül, mert olyat akartam írni én is, mint József Attila, mint Jim Morrison. Mint Hobo.

 

Hobo, aki persze soha nem akart másra hasonlítani. Egyszer ugyan megpróbálta leutánozni Mick Jaggert, de nagy termetéről, sötét, dörmögő hangjáról hamar lepattogzott mások gúnyája. Így feslett fel és maradt meg végül utánozhatatlan Hobósága és így fordult “az istenek ellen”, a hazugságok és igazságtalanságokkal szemben, mély alázattal a zene és a költészet felé. Súlyos kövekkel szegélyezett útján, barátok és árulók sorfala mellett haladt, de nemigen nézett egyik irányba sem, csak zenélt, játszott és mesélt. Hobo sosem akart mást, összegyűrt papírgalacsinok, poros színpadok, reflektorok mögül nyúló kezek között lépdelt, hajthatatlanul. S ha nem lettek volna a visszatapsolt “utolsó számok” és nem aludtak volna ki az est végén a fények, talán meg sem tudta volna, milyen szellemi, érzelmi gazdagság növekszik a lábai alatt…hogy pályafutása, életműve miként kerekedik az idő múlásával és marad örökérvényű, mint ő maga… aki valahogy máig képtelen volt megöregedni. A mikrofon és az íróasztal mögött talán nem hallotta meg az aggastyánok hátát hajlító roppanást, s hogy mit ért el a hosszú évtizedek alatt, arra csak az emberek őszinte szeretete, rajongása és csodálata döbbentette rá. 

 

Földes Lászlót harminchárom “csikorgó éven át növesztette a kín”, mire megszületett a Hobo Blues Band. Örök bohócként, Svejken, Faludy Gyuri bácsin, Ginsbergen, Rejtő Jenőn, Pilinszky álmain hintázva, fiatalon, a katonai kaszárnya falai között találta meg a blues tiszta ritmusát, s már előbb: József Attilát, akit Bibliaként olvasott. Azt mondja, úgy érezte, a versek róla szólnak, az ő lelkéből szakadnak fel. Így éreztem én is, így vakogtam vele: “Nagyon fáj!”

..mert gyűrött kötetem minden sorát kívülről fújtam. 

 

Amikor kamaszként megláttam, hogy Hobo József Attila esttel készül, az elsők közt szereztem jegyet. Elsők közt léptem át a Katona József Színház küszöbét, mert ez az ÉN estém volt. Hiába voltak ott mások is, felhevült bevonulásom úgy festett, mintha mindez csak nekem szólna. Suhanc fejem gőgjével azt gondoltam: Hobo ma nekem szaval! – mert jobban értem József Attilát, mint bárki más. Persze rám sem nézett, ahogy a többiekre sem. Hobo átlényegült és bent maradt. Mélyen bent József Attila szívében, de a szavak túlléptek “az értelemig és tovább”, a kisemberek pedig mind nagyra nőttek a puha székek ölelésében.

 

“Te jól tudod, a költő sose lódit, 

Az igazat mondd, ne csak a valódit 

A fényt, amelytől világlik agyunk, 

Hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

 

Különleges élmény vár ránk június 14-én este, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület színpadán a Lurdy ház nagytermében. Puskás Kata Szidónia ötlete alapján az előadás előtt kihunynak a fények és a verseket vaksötétben hallgathatjuk végig. Hobo tolmácsolásában lehetőségünk nyílik arra, hogy teljességében átjárva a költő megidézett szellemét, teret engedjünk a válaszoknak saját érzelmi világunk kérdéseiben. A befogadás- zavaró körülményeket kizáró – élménye így járja át az érzékek minden elfeledett zegét és zugát, miként Földes László, Hobo Kossuth-díjas dalszerző és előadóművész és énekes ebben a számára is olyan kedves performanszban kelti életre József Attila szívet facsaró verseit. 

 

Bodor Tibor színművész nyomdokaiba lépve, ma már több százan vagyunk mi, lelkes felolvasók, akik az Egyesület hangoskönyvtár állományának bővítésén dolgozunk. Olyanféle varázslat ez, ami nem csupán a hallgatók, de a felolvasók számára is jóval többet jelent, mint azt valaha gondolták. Vannak, akik nyugdíjas napjaikat színesítik ilyenformán, mások betegségből lábalnak a felolvasás öröme által és akadnak, akik család, gyermek és munkahely mellett áldoznak időt erre a szép feladatra. Várjuk mindazokat, akik amellett, hogy nyitottak erre a felejthetetlen élményre, egymásra, jegyvásárlásukkal támogatni szeretnék önkénteseink munkáját.

 

KENÉZ KÍRA 

Önkéntes 

Bodor Tibor Kulturális Egyesület