“…és itt járnak mellettem a többi kétkedők, magukban sokszor csalódottak, hajóról leszálló, védtelen utasok, s mind látjuk, hogy nem mi vagyunk megfeneklettek, csak a világ, a könyörtelen világ játszott velünk és mi reagáltunk, túléltünk, ahogy lehetett, nem ismerve a könyörületet magunk felé. A gyöngédség, ami hiányzott, mégis átreped a falakon, múltba, jövőbe réved, vár, hogy átkeljünk vele oda, ahol már nem kell határokat szabni, csak összeölelni egymást szorosan itt, ahol beömlik a víz és mindent elborít..” (KK)
Az itt található tartalmak, írások és fotók az kizárólag az én szellemi tulajdonomat képezik. Engedély nélküli másolásuk és sokszorosításuk tilos és jogi procedúrát von maga után.
